Na, ismét bővítem írásom.
Anita is megérkezett. :) Már egy hete fedezzük fel Glasgow rejtett helyeit. Illetve csak tervezzük, mert még nem volt túl jó az idő egy nagy sétához. De lassan itt is melegszik az idő. Itt azért fokozatosabban válik az idő egyre melegebbé, nem olyan hirtelen, mint otthon. Már jelentősen kevesebbet esik.
A hétvégén voltunk gokartozni. Nagyon jó volt. Ugyanolyan árban van mint itthon és ami miatt különösen tetszett, hogy mi egy open-GrandPrix-re jelentkeztünk. Volt rendes bemelegítő edzés, időmérő, és végül a verseny. Felidézte kiskori emlékeimet, mindig is Forma-1-es pilóta akartam lenni. Jah és a plussz poén, hogy voltak zászlós emberkék is. Sajna egyik munkatársam egyszer fekete zászlót kapott(kizárás), mert nem tartotta be a szabályt, bár véleménye szerint ő szabályos volt. Persze egy csak egy futamra volt érvényes.
Aznap este még elmentünk egy hatalmasat bulizni, mert a magyar kollégám, megy vissza Magyarországra és elbúcsúztattuk. Hát ez az est annyira jól sikerült, hogy másnap délután 3-ig pihentük. :D :D :D
A munkahelyen a nyomás egyre nő...itt legalább folyamatosan pakolják az emberre az egyre nagyobb terhet :D De hát teher alatt nő a pálma....Írásom csattanója, pedig ,hogy a szomszéd szobába két magyar srác is beköltözött. :)
2011. március 21., hétfő
2011. március 2., szerda
Chapter III.
Ez alkalommal úgy döntöttem, a különbségekről beszélnék Magyarország és Skócia között. Miért jó otthon, miért jó itt?!
Az időjárásról már beszéltem korábban, hogy elég sokat esik az idő, de mostanság úgy néz ki ez főleg a télre igaz. Már 5 napja ragyogóan süt a nap, míg ahogy hallom otthon kemény mínuszok vannak. Szél szerencsére ritkán fúj, bár ennek és a sűrűn előforduló alacsony légnyomás miatt a szmog meg tud ülni a városban. Szerencsére a központban sincs nagy forgalom. Egyáltalán nem hasonlítható a Budapesti tömeg az ittenihez. 8 kocsinál többet még nem számoltam a reggeli és esti csúcsban a piros lámpás kocsisorban. Ennek ellenére a lámpa rendszer borzalmas. Eszméletlen sokat kell várni a pirosoknál mind a gyalogosoknak, mind a kocsiknak. Itt nincs olyan hogy ha előre zöldet ad a kocsinak, akkor a kanyarodó vonalon átmehetnek a gyalogosok. Ha gyalogosnak zöld van akkor minden irányban piros van a kocsiknak, hogy még véletlen se legyen baleset abból, hogy nem néz valaki rendesen körbe. Buszmenetrendek átláthatatlanok és nincs normális tájékoztató sehol, még neten se. Hogy hol vannak pontosan a megállók és merre mennek a buszok vagy googlemaps-el kisakkozod vagy nagyon sokat élsz itt és rájössz magadtól. Kb ez a két variáció lehetséges. A jegyvétel itt úgy folyik, hogy bemondod az állomást eddig mész és annak megfelelően kapsz drágább jegyet, mennyire van távol. Hozzá kell tenni nincs rendes megállónév feltüntetve sehol és a megállókban lévő tájékoztatókon is csak utcánként van felírva, merre megy a busz. Ergo ha egy utcán 4 megálló van......őőőő...akkor foggalmam sincs hogy kell a megállókat beazonosítani.
Ebben a városban még nem láttam plázát. Lehet, hogy van, de én még nem láttam pedig már elég jól körbejártam a belvárost. Inkább a kisboltok dominálnak. Külön van hentes, fűszeres, pékárus, bár abból nagyon kevés, fodrász, stb. Rengeteg olyan bolt van, ami nálunk a trafikhoz hasonlít, csak itt nagyobb kivitelben. A tejük az ihatatlan. Találtam egyetlen ( hozzáteszem a legolcsóbb) vmi brit tejet, ami kb olyan mint az otthoni. A csirke elég drágának minősül, kb 1.5-szerese a marhahús árának. Normális pékárut én csak nagyobb boltokban találtam. Skótok nem esznek sok pékárut, mert alig lehet itt kapni. Szerencsére hozzám pont van közel egy jó nagy bolt minden jóval :) Az utcák annyira tiszták mint otthon....hozzáteszem szerintem Bp.-elég jól kipucolják esténként a szemetet. Párizsban valami megabrutál koszosak az utcák néhol.
Az emberek nagyon kedvesek és udvariasak. Már többször előfordult, hogy térképet nézegettem vagy menetrendet böngésztem unalmamban és mindig odajöttek hozzám megkérdezni, hogy tudnak e segíteni. A rossz idő ellenére nem rossz kedvűek az emberek. Épp ellenkezőleg vidámak és felüdültek. Abszolúte nem túlterheltek és ez meg is látszódik a közérzetükön. A munkahelyi légkör is barátságos és jó kedvel mennek az emberek dolgozni.
Ahogy eddig megtapasztaltam, ez az ország elég gyakorlatias. Ha értesz valamihez és jó vagy benne akkor csak csináld és nem kérnek diplomát meg ilyenek (most azért ne orvosra gondoljunk :) ). Több szakmában itt azt nézik mennyire tudja valaki jól megoldani a problémákat és úgymond a gyakorlatban mennyire jó. Senkit nem érdekel ki mennyire fújja a dolgokat elméleti szinten.
A nők sokkal, hogy is mondjam...jobban kipakolják a tartozékaikat, és magyar mentalitással jellemezve könnyűvérűek. A rossz idő ellenére simán kisestélyiben miniszoknyában szobroznak az utcákon. Nagyon sok a fiatal (a helyi 3 egyetem miatt) és a szórakozóhely. Péntek és szombat minden hely tele van, néhány előtt több tíz méteres sor van. A Morrisons2 szombati tumultusát szorozzuk be 3-al és akkor kb megjelenik előttük miről is beszélek. Itt ez megszokott és a vicc, hogy itt nem lökdösik egymást az emberek, sőt bocsánatot kérnek, ha netán mégis sikerül.
Összegezve jó itt az élet, sok lehetőség van, hiszen nagyváros, akár buli, akár pihenés céljából. Az idő sokkal változékonyabb, de a hőmérséklet kiegyensúlyozottabb. Az emberek is nyugodtabbak. Az biztos, hogy nagyon más, de életképes élhető kultúra van itt.
Az időjárásról már beszéltem korábban, hogy elég sokat esik az idő, de mostanság úgy néz ki ez főleg a télre igaz. Már 5 napja ragyogóan süt a nap, míg ahogy hallom otthon kemény mínuszok vannak. Szél szerencsére ritkán fúj, bár ennek és a sűrűn előforduló alacsony légnyomás miatt a szmog meg tud ülni a városban. Szerencsére a központban sincs nagy forgalom. Egyáltalán nem hasonlítható a Budapesti tömeg az ittenihez. 8 kocsinál többet még nem számoltam a reggeli és esti csúcsban a piros lámpás kocsisorban. Ennek ellenére a lámpa rendszer borzalmas. Eszméletlen sokat kell várni a pirosoknál mind a gyalogosoknak, mind a kocsiknak. Itt nincs olyan hogy ha előre zöldet ad a kocsinak, akkor a kanyarodó vonalon átmehetnek a gyalogosok. Ha gyalogosnak zöld van akkor minden irányban piros van a kocsiknak, hogy még véletlen se legyen baleset abból, hogy nem néz valaki rendesen körbe. Buszmenetrendek átláthatatlanok és nincs normális tájékoztató sehol, még neten se. Hogy hol vannak pontosan a megállók és merre mennek a buszok vagy googlemaps-el kisakkozod vagy nagyon sokat élsz itt és rájössz magadtól. Kb ez a két variáció lehetséges. A jegyvétel itt úgy folyik, hogy bemondod az állomást eddig mész és annak megfelelően kapsz drágább jegyet, mennyire van távol. Hozzá kell tenni nincs rendes megállónév feltüntetve sehol és a megállókban lévő tájékoztatókon is csak utcánként van felírva, merre megy a busz. Ergo ha egy utcán 4 megálló van......őőőő...akkor foggalmam sincs hogy kell a megállókat beazonosítani.
Ebben a városban még nem láttam plázát. Lehet, hogy van, de én még nem láttam pedig már elég jól körbejártam a belvárost. Inkább a kisboltok dominálnak. Külön van hentes, fűszeres, pékárus, bár abból nagyon kevés, fodrász, stb. Rengeteg olyan bolt van, ami nálunk a trafikhoz hasonlít, csak itt nagyobb kivitelben. A tejük az ihatatlan. Találtam egyetlen ( hozzáteszem a legolcsóbb) vmi brit tejet, ami kb olyan mint az otthoni. A csirke elég drágának minősül, kb 1.5-szerese a marhahús árának. Normális pékárut én csak nagyobb boltokban találtam. Skótok nem esznek sok pékárut, mert alig lehet itt kapni. Szerencsére hozzám pont van közel egy jó nagy bolt minden jóval :) Az utcák annyira tiszták mint otthon....hozzáteszem szerintem Bp.-elég jól kipucolják esténként a szemetet. Párizsban valami megabrutál koszosak az utcák néhol.
Az emberek nagyon kedvesek és udvariasak. Már többször előfordult, hogy térképet nézegettem vagy menetrendet böngésztem unalmamban és mindig odajöttek hozzám megkérdezni, hogy tudnak e segíteni. A rossz idő ellenére nem rossz kedvűek az emberek. Épp ellenkezőleg vidámak és felüdültek. Abszolúte nem túlterheltek és ez meg is látszódik a közérzetükön. A munkahelyi légkör is barátságos és jó kedvel mennek az emberek dolgozni.
Ahogy eddig megtapasztaltam, ez az ország elég gyakorlatias. Ha értesz valamihez és jó vagy benne akkor csak csináld és nem kérnek diplomát meg ilyenek (most azért ne orvosra gondoljunk :) ). Több szakmában itt azt nézik mennyire tudja valaki jól megoldani a problémákat és úgymond a gyakorlatban mennyire jó. Senkit nem érdekel ki mennyire fújja a dolgokat elméleti szinten.
A nők sokkal, hogy is mondjam...jobban kipakolják a tartozékaikat, és magyar mentalitással jellemezve könnyűvérűek. A rossz idő ellenére simán kisestélyiben miniszoknyában szobroznak az utcákon. Nagyon sok a fiatal (a helyi 3 egyetem miatt) és a szórakozóhely. Péntek és szombat minden hely tele van, néhány előtt több tíz méteres sor van. A Morrisons2 szombati tumultusát szorozzuk be 3-al és akkor kb megjelenik előttük miről is beszélek. Itt ez megszokott és a vicc, hogy itt nem lökdösik egymást az emberek, sőt bocsánatot kérnek, ha netán mégis sikerül.
Összegezve jó itt az élet, sok lehetőség van, hiszen nagyváros, akár buli, akár pihenés céljából. Az idő sokkal változékonyabb, de a hőmérséklet kiegyensúlyozottabb. Az emberek is nyugodtabbak. Az biztos, hogy nagyon más, de életképes élhető kultúra van itt.
2011. február 19., szombat
Chapter II.
A túl vagyok két heti munkán. Most erről írnék ,hogyan birkóztam meg a felmerülő problémákkal.
"Szépen" kezdtem az első napot, késében voltam, így taxit kellet fogjak. Nem jött a fránya busz. Sajna a buszok itt is késnek reggel és ez akkor a legrosszabb, ha az ember eleve késében van. Egy szó, mint száz borzasztóan nehéz volt az elő pár nap, a szó szoros értelmében pánikrohamot kaptam, mert kb. semmit nem értettem. A legelső nap nyugis volt még, ismerkedtünk a storyboard-al a szereplőkkel és a történettel. Beállítottunk a számítógépeinket, elfoglaltunk a helyünket, részt vettünk egy IT bevezetésen, az ottani struktúrába. Én egy magyar srác mellé, kerültem, aki már 1 éve itt dolozik programozó/fejlesztőként. Megismerkedtem a másik velem együtt kezdő sráccal. Első benyomás alapján nagyon szerénynek tűnt, de egyáltalán nem az a tipikus kocka fej. Ezen a napon konkrét munka még nem volt.
Második nap volt a megbeszélés. A pontos feladatkiosztás ki miért fog felelni. Illetve ki lett osztva ki melyik karaktert fogja megcsinálni. Ezzel szerencsém volt, elsőre nem akartam valami nehezen kivitelezhetőt, mert tudtam, hogy az elején az egyszerű is szívás lesz. Szóval megkaptuk a karaktereket. Azt mondanom sem kell ,hogy a megbeszélés után azonnal letámadtam, a magyar srácot (nevén Andrej), mert hát kb. a felét értettem csak. Miután minden infóhoz hozzájutottam ami a kezdéshez szükséges, nekiláttam a munkámnak. 1-2 körül minden nap ebédelni szoktunk. Majdnem mindig más helyre megyünk. Ilyenkor mindig beszélünk relaxáluk, egy kicsit elfelejtjük a munkát. 1 óra pihenés után vissza a melóhoz. Kiderült, az ilyen beszélgetések alatt, hogy a részlegvezetőnk (lead rigger) már elég régóta benne van a szakmában és nagyon komoly referenciákkal rendelkezik. A "Titánok harca" c. filben is dolgozott a FrameStore-nál. Szerintem ezt a nevet mindenki ismeri, aki egy picit is jobban érdeklődik a filmek után. Én csak ámultam és bámultam.
Aztán teltek a napok. Közben elkezdtem angol tanárhoz járni. Persze olyan messze nem kellett mennem, mert az itteni "landlady" tesója idejött és ő tart nekem órákat. Szóval kényelmes megoldás :)
Közben megvettem a 10 hetes buszbérletemet is, hogy ne aprókkal kelljen fizetni. Jah, ugyanis itt nem adnak vissza a buszsofőrök. Egy kis perselyszerűségbe kell bedobni a pénzt, aminek üveg az egyik fele, hogy ellenőrizni tudja a sofőr mennyit dobtál bele és bemondani, hogy meddig kéred a jegyet. Annak megfelelően olcsóbb/drágább a jegy. Glasgowban 3 zóna van. Koncentrikus köröket kell elképzelni. Szerencsémre én a belsőben vagyok még, így olcsóbb volt a bérlet. Most már csak a kajára kell költenem. Még hátravan a bankszámla nyitás és a TB, de következő héten ezeket is megpróbálom elintézni.
2. hét végére elkészültem az első verziókkal a munkámmal és tegnap volt egy megbeszélés a lead animátorral aki tesztelte a figurákat. Hát kaptunk hideget, meleget is. Gyakorlatilag majdnem elejétől kell kezdeni a munkánkat. Szerencsére, amit én csinálok, egy olyan munka, amit le lehet programozni és jól automatizálható.
Így később ha bármi változást kell eszközölni csak pár dolgot kell majd átírni.
"Szépen" kezdtem az első napot, késében voltam, így taxit kellet fogjak. Nem jött a fránya busz. Sajna a buszok itt is késnek reggel és ez akkor a legrosszabb, ha az ember eleve késében van. Egy szó, mint száz borzasztóan nehéz volt az elő pár nap, a szó szoros értelmében pánikrohamot kaptam, mert kb. semmit nem értettem. A legelső nap nyugis volt még, ismerkedtünk a storyboard-al a szereplőkkel és a történettel. Beállítottunk a számítógépeinket, elfoglaltunk a helyünket, részt vettünk egy IT bevezetésen, az ottani struktúrába. Én egy magyar srác mellé, kerültem, aki már 1 éve itt dolozik programozó/fejlesztőként. Megismerkedtem a másik velem együtt kezdő sráccal. Első benyomás alapján nagyon szerénynek tűnt, de egyáltalán nem az a tipikus kocka fej. Ezen a napon konkrét munka még nem volt.
Második nap volt a megbeszélés. A pontos feladatkiosztás ki miért fog felelni. Illetve ki lett osztva ki melyik karaktert fogja megcsinálni. Ezzel szerencsém volt, elsőre nem akartam valami nehezen kivitelezhetőt, mert tudtam, hogy az elején az egyszerű is szívás lesz. Szóval megkaptuk a karaktereket. Azt mondanom sem kell ,hogy a megbeszélés után azonnal letámadtam, a magyar srácot (nevén Andrej), mert hát kb. a felét értettem csak. Miután minden infóhoz hozzájutottam ami a kezdéshez szükséges, nekiláttam a munkámnak. 1-2 körül minden nap ebédelni szoktunk. Majdnem mindig más helyre megyünk. Ilyenkor mindig beszélünk relaxáluk, egy kicsit elfelejtjük a munkát. 1 óra pihenés után vissza a melóhoz. Kiderült, az ilyen beszélgetések alatt, hogy a részlegvezetőnk (lead rigger) már elég régóta benne van a szakmában és nagyon komoly referenciákkal rendelkezik. A "Titánok harca" c. filben is dolgozott a FrameStore-nál. Szerintem ezt a nevet mindenki ismeri, aki egy picit is jobban érdeklődik a filmek után. Én csak ámultam és bámultam.
Aztán teltek a napok. Közben elkezdtem angol tanárhoz járni. Persze olyan messze nem kellett mennem, mert az itteni "landlady" tesója idejött és ő tart nekem órákat. Szóval kényelmes megoldás :)
Közben megvettem a 10 hetes buszbérletemet is, hogy ne aprókkal kelljen fizetni. Jah, ugyanis itt nem adnak vissza a buszsofőrök. Egy kis perselyszerűségbe kell bedobni a pénzt, aminek üveg az egyik fele, hogy ellenőrizni tudja a sofőr mennyit dobtál bele és bemondani, hogy meddig kéred a jegyet. Annak megfelelően olcsóbb/drágább a jegy. Glasgowban 3 zóna van. Koncentrikus köröket kell elképzelni. Szerencsémre én a belsőben vagyok még, így olcsóbb volt a bérlet. Most már csak a kajára kell költenem. Még hátravan a bankszámla nyitás és a TB, de következő héten ezeket is megpróbálom elintézni.
2. hét végére elkészültem az első verziókkal a munkámmal és tegnap volt egy megbeszélés a lead animátorral aki tesztelte a figurákat. Hát kaptunk hideget, meleget is. Gyakorlatilag majdnem elejétől kell kezdeni a munkánkat. Szerencsére, amit én csinálok, egy olyan munka, amit le lehet programozni és jól automatizálható.
Így később ha bármi változást kell eszközölni csak pár dolgot kell majd átírni.
2011. február 12., szombat
Chapter I.
Nah, végre túléltem az első 2 hetet és végre felszabadultam egy kicsit és leírom mi mindent történt velem.
Szóval az utazás viszonylag gördülékenyen ment. Felszállás leszállás a nagy Londonban, majd átszállás és ismét fel le. :) Londonban füleltem az emberek beszédét megkönnyebbülve nem lesz itt semmi gond az angollal. Itt még nem sejtettem mi is vár rám. Az első úti célom Glasgowban egy kis üzlet lett volna térképvásárlás gyanánt, de sajna arra döbbentem rá, itt minden máshogy működik. Az első ilyen rádöbbenés az volt mikor a London-Glasgow repülőn fordítva voltak a csatok (akkor éreztem, hogy most tényleg távol vagyok az otthonomtól és barátaimtól). Szóval Glasgow repülőtéren állok és valahogy be kellett jutnom a városcentrumba minél olcsóbban. Kilépek és persze, mi vár...hát persze, hogy szakad az eső :D Amint elhagytam az épületet, beestem az 500-as buszba. 5 fontért be is vitt a város szívébe. Innen taxival folytattam a stúdióhoz az utam. A lakással mázlim volt, mert egy leendő félig magyar munkatársam nagyon kedves volt és felajánlotta 1 hétre az albérletét, mivel ő nem volt éppen ott. Ez óriási segítség volt. Debbie az egyik producer, várt engem a lakáskulcsokkal. Így a stúdiótól ismét egy röpke taxi fuvarral indultunk a szállásra. A háznál éppen fizetni akartam mikor Debbie mondta, hagyjam csak. Egyszerűen nem engedte, hogy fizessek pedig nagyon erősködtem. Ha van valami jó ebben a városban akkor az, hogy írtó rendesek az emberek. Végül felmentem kipakoltam pár fontos holmit és azonnal lefeküdtem aludni. Nem tudom miért, de fél éve nem aludtam ennyire jót, mint aznap este.
Másnap gőzerővel nekiláttam az albi keresésnek. Mindenkinek, akinek csak lehetett levelet írtam és...vártam. 3 teljes napig nem tudtam egyetlen egy landlorddal sem eljutni odáig, hogy megnézzem a lakást. Nah ekkor már nagyon be voltam szarva. Eltelt 3 nap és még semmi. :S Váltani kellett a taktikán. Rávettem magam és telefont is használtam! :D Az első hívás nagy kudarc volt. Konkrétan mintha Uganda-Buganda népe egyik tagját hallottam volna beszélni. Ez még 1-2X eljátszottam. Nah itt már izzadam is az idegességtől (így nem lesz szállásom - gondoltam). Leírtam egy beszédet egy lapra, majd amint felvették a telefont, azonnal ledaráltam a szöveget, majd a végén csak egy "yes, it's ok" szöveg hangzott el. YESS, mission completed :) Eleinte mindenhova, gyalog mentem el, egyrészt 1-2 órányira volt minden és eközben megismertem a város struktúráját. Utólag nagyon megérte! Az első albim, szimplán szar volt, olyan volt mint az első Budapesti helyem, a második katasztrófális helyen volt. Ház előtt 4 sávos főút, mögötte 10 sávos vasúti hálózat és emelett amikor elmentem nem vette fel a telót. Nah a 3. albi már nem volt rossz, egy fiatal dolgozó srác lakta. A lakás tipp-topp volt, de a lakó érdekes volt. Ki volt törve az egyik foga és a ruhája is elég csövesen hatott. Háááát ez a kontraszt meglepett. A kecóval egy gondom volt, hogy az ágyon kívül nem volt nagyon több hely egy íróasztal számára. Végül volt egy hirdetés, ami mindent tekintetben tökéletes volt szinte nem is értettem, miért nem veszi ki senki, mert napokig ott volt a gumtree-n. Hát volt meglepi. Ajtónyitás ééééés hát igen...egy néger 28-nak kinéző csajszi nyitott ajtót. A szoba több mint tökéletes volt. Saját fürdő a szobámból nyílik, íróasztal, nagy ágy, hatalmas gardrobe, felszerelet konyha, mosógép, egyszóval minden. Hááát mondom ez túl jó. Hol a bibi? :D A csajnak mondtam, hogy oké kell a szoba. Még aznap este beköltöztem, mert úgy véltem, meg kell szoknom az új környéket és a boltokat, hogy mire kezdem a munkám, már minden gördülékenyen menjen. Kiderült a lakótárs tök laza arc :D A poén, hogy amikor kérdeztem ki lakik még itt, azt mondta, hogy a barátja, hát én úgy gondoltam biztos egy pasi. Mint utólag kiderült, csak egy legyen csajról van szó.
Szóval az utazás viszonylag gördülékenyen ment. Felszállás leszállás a nagy Londonban, majd átszállás és ismét fel le. :) Londonban füleltem az emberek beszédét megkönnyebbülve nem lesz itt semmi gond az angollal. Itt még nem sejtettem mi is vár rám. Az első úti célom Glasgowban egy kis üzlet lett volna térképvásárlás gyanánt, de sajna arra döbbentem rá, itt minden máshogy működik. Az első ilyen rádöbbenés az volt mikor a London-Glasgow repülőn fordítva voltak a csatok (akkor éreztem, hogy most tényleg távol vagyok az otthonomtól és barátaimtól). Szóval Glasgow repülőtéren állok és valahogy be kellett jutnom a városcentrumba minél olcsóbban. Kilépek és persze, mi vár...hát persze, hogy szakad az eső :D Amint elhagytam az épületet, beestem az 500-as buszba. 5 fontért be is vitt a város szívébe. Innen taxival folytattam a stúdióhoz az utam. A lakással mázlim volt, mert egy leendő félig magyar munkatársam nagyon kedves volt és felajánlotta 1 hétre az albérletét, mivel ő nem volt éppen ott. Ez óriási segítség volt. Debbie az egyik producer, várt engem a lakáskulcsokkal. Így a stúdiótól ismét egy röpke taxi fuvarral indultunk a szállásra. A háznál éppen fizetni akartam mikor Debbie mondta, hagyjam csak. Egyszerűen nem engedte, hogy fizessek pedig nagyon erősködtem. Ha van valami jó ebben a városban akkor az, hogy írtó rendesek az emberek. Végül felmentem kipakoltam pár fontos holmit és azonnal lefeküdtem aludni. Nem tudom miért, de fél éve nem aludtam ennyire jót, mint aznap este.
Másnap gőzerővel nekiláttam az albi keresésnek. Mindenkinek, akinek csak lehetett levelet írtam és...vártam. 3 teljes napig nem tudtam egyetlen egy landlorddal sem eljutni odáig, hogy megnézzem a lakást. Nah ekkor már nagyon be voltam szarva. Eltelt 3 nap és még semmi. :S Váltani kellett a taktikán. Rávettem magam és telefont is használtam! :D Az első hívás nagy kudarc volt. Konkrétan mintha Uganda-Buganda népe egyik tagját hallottam volna beszélni. Ez még 1-2X eljátszottam. Nah itt már izzadam is az idegességtől (így nem lesz szállásom - gondoltam). Leírtam egy beszédet egy lapra, majd amint felvették a telefont, azonnal ledaráltam a szöveget, majd a végén csak egy "yes, it's ok" szöveg hangzott el. YESS, mission completed :) Eleinte mindenhova, gyalog mentem el, egyrészt 1-2 órányira volt minden és eközben megismertem a város struktúráját. Utólag nagyon megérte! Az első albim, szimplán szar volt, olyan volt mint az első Budapesti helyem, a második katasztrófális helyen volt. Ház előtt 4 sávos főút, mögötte 10 sávos vasúti hálózat és emelett amikor elmentem nem vette fel a telót. Nah a 3. albi már nem volt rossz, egy fiatal dolgozó srác lakta. A lakás tipp-topp volt, de a lakó érdekes volt. Ki volt törve az egyik foga és a ruhája is elég csövesen hatott. Háááát ez a kontraszt meglepett. A kecóval egy gondom volt, hogy az ágyon kívül nem volt nagyon több hely egy íróasztal számára. Végül volt egy hirdetés, ami mindent tekintetben tökéletes volt szinte nem is értettem, miért nem veszi ki senki, mert napokig ott volt a gumtree-n. Hát volt meglepi. Ajtónyitás ééééés hát igen...egy néger 28-nak kinéző csajszi nyitott ajtót. A szoba több mint tökéletes volt. Saját fürdő a szobámból nyílik, íróasztal, nagy ágy, hatalmas gardrobe, felszerelet konyha, mosógép, egyszóval minden. Hááát mondom ez túl jó. Hol a bibi? :D A csajnak mondtam, hogy oké kell a szoba. Még aznap este beköltöztem, mert úgy véltem, meg kell szoknom az új környéket és a boltokat, hogy mire kezdem a munkám, már minden gördülékenyen menjen. Kiderült a lakótárs tök laza arc :D A poén, hogy amikor kérdeztem ki lakik még itt, azt mondta, hogy a barátja, hát én úgy gondoltam biztos egy pasi. Mint utólag kiderült, csak egy legyen csajról van szó.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)